Posts

Showing posts from May, 2018

Harmadik Fejezet [Ötven évvel ezelőtt]

A felkelő tavaszi nap, sárga csíkot festett a mezőre, amin egy kis ház állt. A mezőn egy alak sétált; karcsú volt, szőke haját összeborzolta a szél. A kunyhóban egy idősebb nő feküdt nyitott szemmel a kemény, hideg padlón, képtelen volt aludni. Amikor a kifeszített fadeszkán bemászott egy alak, ijedten kapta fel az első kezébe akadt tárgyat; a kutyája nyakörvét. - Ugyan már, Miss. Sanders, csak nem akar egy nyakörvvel megfojtani? - kérdezte nevetve a belépő alak. - Sara? - kerekedett el Olivia szeme. - Te meg mit keresel itt? A lány szórakozottan nézett körül. - Csak azért jöttem, hogy megnézzem, mennyire szenved ebben a helységben. - feleli szarkasztikusan. - Tényleg ezért jöttél vissza? - kérdezte csalódottan Olivia. - Látszik, hogy nem ismer. - sóhajtott Sara. - Visszajöttem, maga nagyokos! Miért jöttem volna vissza!? - Az előbb mondtad. - szólt zavartan Olivia. - Jöjjön már, még dolgom lenne ma! - mordul rá a lány, majd elindulnak a város felé. ******* Riley,...

Prológus [Rain Drop, Nightmare book 1.]

Az időjárás változatlanul nem kedvezett a tudománynak; ugyanis csakúgy, mint az elmúlt néhány napban, az égbolt most is itatta az egereket. A felhőszakadás egész London lakosságának napjait beárnyékolta, nem is beszélve dr. Stanley Brannan-ről és a kutatásáról. A hideg, kietlen laborban dolgozó tudósok szerint az eső jótékony hatással van az emberekre. Dr. Brannan másképpen vélekedik. Az eső megzavarja a hormonokat, ezért a kliens labilissá válik. Ez történt 'N' nevű alannyal is, akinek szokásos szőkésbarna haja most kék színt öltött fel. 'N' alany nagyon csapongó természet. Folyamatosan változtatja a dolgait, és lehetetlen a kedvében járni. Dr. Brannan azonban mégis titkos kedvencei közé sorolja a lányt, ugyanis a tudós szereti a kihívásokat. 'N' alany pedig kihívásnak minősült. Ezen az éjjelen azonban dr. Brannan különösen nyugtalan volt. Az idő egyre barátságtalanabbra fordult. A hőmérséklet nulla fok alá csökkent, a vihar szele ide-oda dobált...

I. fejezet [Én, mint titkos ügynök]

I. A szobámban ültem. A plafont bámultam, és azon gondolkodtam, hogy miért ilyen igazságtalan az élet. Dave akármit csinál, a lányok az ölébe hullanak, de közben minden sikerül neki. Felvették az egyetemre. Engem nem. Will egy 'badguy', aki szörnyen lusta mégis tök jól elvan. Ők a bátyáim. Dave és Will. És van egy húgom. Imádom. Julie 14 éves. A világ legjobb tesója, de komolyan. Ismét a plafonra bámultam. Miért ilyen fehér a fal? Efféle bölcs gondolatok közepette kaptam a bicskám felé, amikor motoszkálást hallottam. Nagyon jó a hallásom segítségével bármit meghallok. Ismerem a bátyáim lépéseinek zaját. Ismerem a húgom összes cipőjének hangját. Egyesek szerint ez tök jó. Nem feltétlenül. Olyan dolgokat hallok meg, amit nem az én fülemnek szántak. A lábdobogás erősödött. Bakancs dobogása volt, egyértelműen. Néhány másodperccel később egy huszonöt év körüli nő jelent meg a szobámban. Fekete bőrdzsekit és farmert viselt bakanccsal. Sötétbarna, szinte fekete ha...