Prológus [Scarlet I. - A gyűrű titka]

A nő és a férfi tekintete összekapcsolódott. A zöld és a kék immár egy tűzként ragyogott.

- Nem szabad! - suttogta riadtan a nő. - Meg fogják ölni.

- Gondoskodom róla, hogy ne így történjen. - biztosította a férfi.

- El fogunk mindent veszíteni! - A nő térdre rogyott, és kitört belőle a keserves zokogás.

- Nyugodj meg! - A férfi a nőhöz lépett, meg akarta érinteni a vállát, azonban az utolsó pillanatban visszahúzta a kezét. Nem tudott volna hozzáérni az asszonyhoz.

- Nem akarlak elhagyni. - hangzott a nő szájából, aki még mindig remegett.

- Nincs más lehetőség. - mondta a férfi rideg hangon.

- A gyerekünk... - A nő arcán ismét egy könnycsepp gördült le. - Mi lesz vele?

- Neveld átlagos gyereknek. Ha megvan rá a mód, és ez az egész dolog elcsitul, soha nem kell megtudnia.

- Ne mondjam el neki? - kérdezte riadtan a nő. - Ezt nem tehetjük meg vele! Előbb utóbb úgyis rá fog jönni.

- Nem fog, ha teszel róla, hogy ne tudja meg! - A férfi kemény hangot ütött, amire a nő ijedten húzta össze magát.

- Azt se tudjuk, hogy milyen lesz. Hogy melyikőnktől örökli a képességét.

- Ha nem lesz vége ennek az egésznek, ő a legerősebb Harcosok egyike lesz.

- Mondd a nevét! - váltott hirtelen témát a nő.

A férfi csinos arcán árnyék futott át.

- Scarlet. - nyögte ki rekedten. - Scarlet.

- Scarlet. - ismételte a nevet a nő, majd lassan elmosolyodott. - Mily gyönyörű név.

A férfi egy félszeg félmosolyra húzódott, majd közelebb lépett hitveséhez.

- Bárcsak megcsókolhatnálak. - lehelte szenvedélyesen, mintha közte és szerelme között egy üvegfal állt volna.

- Annyira hiányozni fogsz! - A nő szeméből ismét dőltek a könnycseppek.

A férfi szomorú égszínkék szeme találkozott a nő sötétzöld íriszével.

- Szeretlek. - szólaltak meg egyszerre, és sírósan ránevettek a másikra.

Ekkor hangok hallatszottak.

- Jönnek. - szólt zaklatottan a férfi. - Menj! Nem szabad látniuk, hogy itt vagy.

A nő bólintott, majd a sötétvörös hajfonat eltűnt a félhomályban.

A harc elkezdődött.